Alda Merini: Quelle come me.. / Az olyanok mint én

Az olyanok mint én álmokat ajándékoznak, még
akkor is ha anélkül maradnak.
 
Az olyanok mint én a lelküket adják, mert a lélek önmagában olyan mint egy csepp víz a sivatagban.
 
Az olyanok mint én kezüket nyújtják, hogy másokat felsegítsenek, vállalva annak veszélyétt, hogy
maguk is elessenek.
 
Az olyanok mint én előre néznek, még akkor is
ha szívük mindig néhány lépéssel hátra marad.
 
Az olyanok mint én keresik a létezés értelmét
és mikor meglelik azt, megpróbálják megtanítani
azokat, akik csak tengődnek az életben.
 
Az olyanok mint én mikor szeretnek, örökre szeretnek,
ha megszűnnek szeretni, teszik azt csak azért, mert
a lét apró darabkái védtelenül fekszenek az élet kezében.
 
Az olyanok mint én követnek egy álmot, hogy olyannak szeressék őket amilyenek, és nem olyannak amilyennek szeretnék, hogy legyenek.
 
Az olyanok mint én beutazzák a világot olyan értékeket keresve, melyek immár a lélek feledésébe merültek.
 
Az olyanok mint én szeretnének megváltozni, de ehhez
újjá kellene születniök.
 
Az olyanok mint én csendben kiáltanak, hogy hangjuk ne vegyüljön bele a könnyeikbe.
 
Az olyanoknak mint én mindig sikerül összetörnöd
a szívét, mert tudod, hogy elfognak engedni, anélkül,
hogy bármit is kérnének tőled.
 
Az olyanok mint én túlságosan szeretnek, tudván, hogy
cserébe csak apró morzsákat fognak kapni.
 
Az olyanok mint én ebből a kevésből táplálkoznak
és sajnos erre alapozzák létüket.
 
Az olyanok mint én észrevéletlenek maradnak,
de ők az egyetlenek akik téged igazán szeretni fognak.
 
Az olyanokat mint én életed őszén vissza fogod sírni
mindazért amit adhattak volna de te nem engedted…

(forrás:https://www.magyarulbabelben.net/works/it/Merini%2C_Alda-1931/Quelle_come_me/hu/80613-Az_olyanok_mint_%C3%A9n)

154 év legmelegebb nyara után mindenkinek napnál világosabb, "Elk*rtuk" a gesem bencsolást is...

Az Alföldiek magánkérelme az lenne, hogy globális gesem bencsolás-ban kellene gondolkodni mert baj van, baj lesz.

CÍMSZÓ: Bencsolás

SZÓCIKK: Bencsolás, a jiddis bentschen igéből képzett főnév, amely áldásmondást jelent. A jiddis német szó a latin benedictióból alakult. Olykor áldani jelentéssel is használják. Ha a rabbi hívét, vagy az apa gyermekeit megáldja, akkor jiddis-németül azt mondják: er hat ihn gebentscht. Legáltalánosabban az étkezés után mondott imát nevezik B.-lásnak. De ezzel a szóval említik még a harmatért (tal) és az esőért (gesem) való templomi könyörgést is (Tal-bentschen, gesem-bentschen),..(forrás:Magyar Zsidó Lexikon)

***********************************

 A rabbi válaszol / Ima az éltető esőért (zsido.com)

részlet

"Mikor kell az eső?

Mivel eredendően ez Izrael földjére vonatkozó kérés (Sulchán áruch RSZ 117:1.), a Talmud (Táánit 2a.) lefekteti, hogy télen kérjük az esőt, amikor ott szükség van rá. Nyáron ezért nem is kérjük az esőt és nem is dicsérjük Istent az esőhozással. (????)  A téli időszak Szukkottól Peszáchig, a nyári Peszáchtól Szukkotig tart.

Bölcseink azt mondják (Ros hásáná 16a., Táánit uo. RáSI vöédi), hogy Szukkot első napján ítélkezik Isten arról, hogy mennyi eső legyen abban az évben, ám mivel nem szeretnénk a szukkoti sátorban megázni, az eső említését az áldások között Smini áceretre halasztjuk (Táánit uo.).  Az eső kérésével azonban megvárjuk, hogy a zarándokünnepre Jeruzsálembe érkezők is hazatérhessenek az esőzések előtt (Táánit 10a.) – bár a Szentély már rég nem áll, a mai napig is sokan megőrizték azt a szokást, hogy felkeresik ilyenkor a Siratófalat (SÁ RSZ uo.). Smini áceret napján külön imát, ún. gesem bencsolást mondunk az esőért (Sámuel imája 364–365. oldal). Ha valaki nyáron véletlenül esőt kért, annak újra kell imádkoznia az Ámidát (SÁ RSZ 114:5., 117:3.), míg, ha valaki télen nem kért esőt a 9. áldásban, akkor a 16. áldásban pótolhatja, és csak akkor kell előről mondania, ha ott is kihagyta és már befejezte az imát (uo. 5.).

Eső-ima Izraelen kívül

A Talmud megemlíti (Táánit 10a.), hogy Babilonia éghajlata eltér Izraelétől, és ilyenkor nincs szükségük esőre. Ezért ott az őszi napfordulótól számított 60. napon (december 4-én, ill. szökőévben 5-én este) kezdik kérni az esőt (A Sulchán áruch kivonata 19:5.). Ezt a szokást alkalmazzák minden Izraelen kívüli közösségben. A ROS (Rábenu Áser – Spanyolország 1250–1327) rámutatott arra, hogy nem logikus olyan helyeken is Babilonia szerint kérni az esőt, ahol pl. már az ősz elején szükség lenne rá (idézi a fia a Tur, OC 117:[1.]). Pl. Provance-ról feljegyezték, hogy ott valójában már korábban, izraeli szokás szerint szokták kérni az esőt (Tur uo.). Ez azonban nem az elfogadott vélemény, mégpedig a talmudi elv alapján (Jövámot 13b.), miszerint nem daraboljuk szét az Izraelen kívüli, „külföldi” közösségeket (águdot águ­dot), hanem egy egységnek
kezeljük őket. Ráadásul az Ámi­dában megfogalmazott kéré­sek nem véletlenül vannak töb­bes­szám­ban: ezek közösségi imák (Bráchot 30a.). [A közösségi ima má­sik formája, hogy a zsinagógába gyűlve imádkozunk min­jen­nel (uo. 6a.).] Ebben a kérdésben sem külön-külön kérjük az esőt, hanem egy nagy közösségként. Ha valahol valakinek et­től eltérő időben van szüksége eső­re, az a magánkérelmeknek fenntartott 16. áldásban kiegészítheti ezzel a kéréssel az imát (SÁ RSZ 117:1.)." (forrás:https://zsido.com/fejezetek/ima-az-elteto-esoert/)

Rumi: Didn't I tell you

Didn’t I tell you
Do not leave me
for I am your only Friend,
I am the spring of life.

Even if you leave
for thousands of years
You will come back to me
for I am your goal and your end.

Didn’t I tell you
not to be seduced
by this colorful world
for I am the Ultimate Painter.

Didn’t I tell you
you are a fish
do not go to dry land
for I am the deep Sea.

Didn’t I tell you
not to fall in the net like birds
for I am your wings and
the power of light.

Didn’t I tell you
not to let them change your mind
and turn you to ice
for I am your fire and warmth.

Didn’t I tell you
they will corrupt you
and make you forget that
I am the Spring of all virtues.

Didn’t I tell you
not to question my actions
for everything falls into order,
I am the Creator.

Didn’t I tell you
your heart can guide you home
because it knows that
I am your Master.

Rúmi: RUBÁÍK (Sudár Balázs fordításai)

Mi értelem, s nem színes kép,
ki látja azt?
Mi a szív titka, s nem szép beszéd,
ki látja azt?
A világ létezése a világtól nincs messze.
Ki látja azt?
Mit nem tart fogva a lét s a nemlét,
ki látja azt?

„Nyers voltam, megfőztek, aztán kiégettek.” -Dzsalál ad-Dín Rúmí

Karl May: Winetou III. kötet / A cölöptologatók

(részlet)

"Santa Féből és El Pasóból gyakran jönnek ide aranyásók, akik Kaliforniában szerencsésen jártak, és fáradságos munkájuk gyümölcsét a keleti nagyvárosokban szerették volna élvezni. Át kellett vágniuk a Cölöp-sivatagon, ahol olyan veszély ólálkodott rájuk, mely az emberi aljasság legrútabb példája. A sivatagban züllött haramiák rejtőzködtek, részint az aranybányák kudarcot vallott alakjai, részint pedig a világ minden tájáról idecsődült kalandorok, akik semmi gaztettől nem riadtak vissza, de annál jobban irtóztak a tisztességes munkától. A nuggetekre pályáztak, a kisebb-nagyobb aranyszemcsékre vagy aranyporra, amit a keletre hazatérő aranyásók vászonzacskóban a nyakukban hordtak. Igen ám, csakhogy ezek erős, edzett fickók voltak, akik küzdelmek és nélkülözések során sokszor bebizonyították bátorságukat és kitartásukat! A martalócok nem merték nyíltan megtámadni őket, hanem még kegyetlenebb cselt eszeltek ki: a helyes utat jelző cölöpöket kiszedték a földből, és megtévesztő irányban verték le újra, hogy az utasokat a sivatag mélyébe csalják, ahol egészen biztosan elpusztulnak. Akkor aztán könnyű dolog a haldoklók vagy halottak tulajdonát elrabolni. Ezért szegélyezték az álösvényt a pusztulásba csalogatott vándorok fehérre aszalódott csontjai - embereké, akiket elkapott a híres "aranyláz", s akiket hiába vártak vissza hozzátartozóik, még hírt sem kaptak felőlük többé soha.

Eddig bizalommal követtük a cölöpök útmutatását, és csak ma déltájban eszméltünk rá, hogy eltévedtünk. Hogy mikor tértünk el a helyes iránytól, most már nem tudtuk megállapítani. Ezért még akkor sem fordultunk volna vissza, ha állapotunk megengedi. Így azonban jóformán mozdulni sem tudtunk, sem előre, sem hátra.

Ekkor rekedt, visító hangot hallottam a magasból. Felpillantottam, és egy dögkeselyűt láttam a fejünk fölött keringeni. Mintha azt akarta volna az értésemre adni, hogy már csak a csoda segíthet rajtam."

"Ne felejtsük el, még előtte vagyunk Kádár János híres-nevezetes 1972-es nyugdíjba vonulási kérelmének, ami ugyan egy jól megszervezett és átgondolt, de ezzel együtt erkölcsileg egy ócska színjáték volt. Ezzel ugyanis a párt első titkára csak a nyulat akarta kiugrasztani a bokorból, hogy a pártvezetésben kialakult belső ellenzéke, a tőle balra álló „munkásellenzék” valljon színt, hogy támogatja-e őt továbbra is (mint láthattuk, támogatta, és további tizenhat évig maradhatott hatalomban). Mindenesetre amíg nem tudott velük leszámolni vagy legalábbis zöld ágra vergődni (köztük volt, mondhatni a vezérük volt Biszku Béla), addig balanszíroznia kellett, és itt-ott engedményeket kellett tennie a kultúrpolitikában is, aminek egyik kézzelfogható jele volt az 1970-es táncdalfesztivál elmaradása.

Ahhoz azonban, hogy ezt az egyébként a széles néptömegek között túlnyomórészt népszerűtlennek bizonyult döntést meghozzák, meg kellett futni azokat a tiszteletköröket, amelyekkel azt a látszatot keltették, hogy van jogos alapja az 1970-es táncdalfesztivál elmaradásának. Ezért aztán kvázi „közvélemény-kutatásokat” tartottak többek között művelődési házak, helyi párt- és KISZ-bizottságok, valamint a Magyar Tudományos Akadémia (!) bevonásával, amelyek állásfoglalásainak esszenciája jogosíthatta fel elméletileg a hatalmat arra, hogy ne tartsanak táncdalfesztivált 1970-ben.

....

1971-ben viszont a háttéralkuknak megfelelően a Magyar Rádió és Televízió újra megrendezhette a táncdalfesztivált, némiképp fazonigazított formában. Az addig megszokott hatvan dal helyett ugyanis ezúttal megelégedtek negyvenhat megversenyeztetésével, és abban is formabontók voltak, hogy rajtuk kívül még négy számot hagytak talonban tartalékdal címszóval (nem lett rájuk szükség, nem kellett senki helyett beugrani).

...

Noha az idő kezdett eljárni a táncdalok felett – legalábbis akkor úgy látszott, viszont a mai nosztalgiahullám ezt megkérdőjelezi –, mert a rockzene megjelenésével alapjaiban változott meg a populáris zene, 1971-ben ismét születtek nagy slágerek a fesztiválon. Az első díjat a Zalatnay Sarolta által előadott Fák, virágok, fény című érzelmes, lassú dal nyerte el. Már az intrója is tökéletes, a fúvósok uralta dallam figyelemfelkeltő, majd az énekszó a versszakok alatt is ehhez simul hozzá. A Metro-tag és tehetséges zeneszerző Schöck Ottó által írt dallam kifejezett fesztiválnóta hangulatát kelti, amivel nemcsak az énekesnő előadásmódja, hanem S. Nagy István szövege is harmonizál."

(forrás:https://magyarnemzet.hu/kultura/2021/08/fak-viragok-feny-egy-lelegzo-furcsa-hajnalon-1)

Hamvas Béla: Patmosz /Értekezés a közigazgatásról

(részlet)

"Körülbelül ezek azok a feltételek, amelyek között Európában sikerült megközelíteni az abszolút hazugságot, vagyis, amikor felmerül a kérdés, hogy lehet-e igazat hazudni? A hazugságtechnikává át alakult leleplező technikának ugyanis igaza van, de úgy ahogy annak van igaza, aki hazudik. Ez az önámítás olyan magas és komplex fokozata, amelyről minden kísérlet, amely ezt le akarja leplezni, visszapattan.

Olyan ember persze, aki az önámítás tevékenységét minden finom rezdületében nyomon tudná követni, nincs, hiszen ami az önámításra jellemző, az nem a durva és feltűnő nagy mozdulat, hanem éppen az alig látható, az árnyalat, a milliméterekben való mozgás, ahogyan a féreg mozog. Ez azonban nem is fontos. Amire szükség van, és ami biztosíték, hogy az ember magát az értelmi tisztesség (intellektuelle Redlichkeit) lehetőleg állandó hőmérsékleten tartsa, és ez úgyszólván a legtöbb, amit e pillanatban a behódolt rossz lelkiismeretétől és a lázadó direkt moráljától megcsömörlött ember elérhet.

A modern életrend egyetlen kérdése: miképpen tud az ember megszabadulni azoktól a hazugságoktól, amelyekkel magát körülépítette, amelyeket magában megszilárdított, egyénileg, társadalmilag, zenéjében, költészetében, gondolkodásában, értékelésében, látásában.

Az elhazudott élet és a belőle kinövő pszeudológiák.

Az abszolút fals rendszer, amelynek egyetlen igaz pontja sincs. Amely önmagában ellentmondásmentes és támadhatatlan. Az abszolút fals élet igazolása és mentségrendszere.

Az egyetlen hazugság."