"Ne felejtsük el, még előtte vagyunk Kádár János híres-nevezetes 1972-es nyugdíjba vonulási kérelmének, ami ugyan egy jól megszervezett és átgondolt, de ezzel együtt erkölcsileg egy ócska színjáték volt. Ezzel ugyanis a párt első titkára csak a nyulat akarta kiugrasztani a bokorból, hogy a pártvezetésben kialakult belső ellenzéke, a tőle balra álló „munkásellenzék” valljon színt, hogy támogatja-e őt továbbra is (mint láthattuk, támogatta, és további tizenhat évig maradhatott hatalomban). Mindenesetre amíg nem tudott velük leszámolni vagy legalábbis zöld ágra vergődni (köztük volt, mondhatni a vezérük volt Biszku Béla), addig balanszíroznia kellett, és itt-ott engedményeket kellett tennie a kultúrpolitikában is, aminek egyik kézzelfogható jele volt az 1970-es táncdalfesztivál elmaradása.

Ahhoz azonban, hogy ezt az egyébként a széles néptömegek között túlnyomórészt népszerűtlennek bizonyult döntést meghozzák, meg kellett futni azokat a tiszteletköröket, amelyekkel azt a látszatot keltették, hogy van jogos alapja az 1970-es táncdalfesztivál elmaradásának. Ezért aztán kvázi „közvélemény-kutatásokat” tartottak többek között művelődési házak, helyi párt- és KISZ-bizottságok, valamint a Magyar Tudományos Akadémia (!) bevonásával, amelyek állásfoglalásainak esszenciája jogosíthatta fel elméletileg a hatalmat arra, hogy ne tartsanak táncdalfesztivált 1970-ben.

....

1971-ben viszont a háttéralkuknak megfelelően a Magyar Rádió és Televízió újra megrendezhette a táncdalfesztivált, némiképp fazonigazított formában. Az addig megszokott hatvan dal helyett ugyanis ezúttal megelégedtek negyvenhat megversenyeztetésével, és abban is formabontók voltak, hogy rajtuk kívül még négy számot hagytak talonban tartalékdal címszóval (nem lett rájuk szükség, nem kellett senki helyett beugrani).

...

Noha az idő kezdett eljárni a táncdalok felett – legalábbis akkor úgy látszott, viszont a mai nosztalgiahullám ezt megkérdőjelezi –, mert a rockzene megjelenésével alapjaiban változott meg a populáris zene, 1971-ben ismét születtek nagy slágerek a fesztiválon. Az első díjat a Zalatnay Sarolta által előadott Fák, virágok, fény című érzelmes, lassú dal nyerte el. Már az intrója is tökéletes, a fúvósok uralta dallam figyelemfelkeltő, majd az énekszó a versszakok alatt is ehhez simul hozzá. A Metro-tag és tehetséges zeneszerző Schöck Ottó által írt dallam kifejezett fesztiválnóta hangulatát kelti, amivel nemcsak az énekesnő előadásmódja, hanem S. Nagy István szövege is harmonizál."

(forrás:https://magyarnemzet.hu/kultura/2021/08/fak-viragok-feny-egy-lelegzo-furcsa-hajnalon-1)