Hamvas Béla: Patmosz / Értekezés a közigazgatásról
(részlet)
"A kérdés igen régi. Már Platón engedélyezte az államnak, hogy közérdekből hazudjék. Azt pedig tudjuk, hogy hazugság soha sincs egymagában és együtt jár a kizsákmányolással és az erőszakkal. Annyit mindenesetre sikerült elérni, hogy az államot a közigazgatástól elválasztottuk. Az államot a hivatallal nem szabad összetéveszteni, mert az állam a nép organizmusa, a hivatal pedig hatalmi organizáció. Az állam természetes unanimitás (unanimité — egylelkűség), a hivatal pedig az uralkodás megkönnyítése érdekében közösség-felbontó és életellenes kollektív szervezet. Amikor tehát arról van szó, hogy állítólagos közérdekből bűncselekményt követnek el, már tudjuk, hogy azt a hivatal követi el, és atrocitás és zsiványság, csalás és mérgezés, emberkínzás és hazudozás és rablás, olyasvalami, amit a hivatal hivatalból követ el, mint mondja: közérdekből, de mi most már tudjuk, hogy hivatali érdekből, ami a közérdeket egyáltalán nem fedi, hanem éppen ellenkezőleg mindennemű közösség ellen van.
A kérdést ezeknek ismeretében most már így kell feltenni: Milyen módon lehetséges a stupiditás alapjának felderítése, amely egyetlen lehetőség arra, hogy az embert a felülről jövő közösségrombolással szemben megvédelmezze? Vagyis miképpen paralizálható a társadalmon belül működő autonóm deszocializáló szervezet tevékenysége, és annak életpusztító hatása miképpen tehető ismét az életről való gondoskodássá?"
...........
"Mr. Thorndyke a modern államnak három típusát különbözteti meg. Az első a politikai, a második a részvénytársasági, a harmadik a hivatali állam, aszerint, hogy az állam bázisa inkább az erőszak, vagy a kizsákmányolás, vagy a hazugság."
.....
"A politikai állam egy idő múlva olyan sivár lesz, hogy az uralkodó maga is ásítani kezd. Je suis las de régner sur les esclaves — szörnyen meguntam, hogy rabszolgák fölött uralkodjam — mondja II. Frigyes halálos ágyán."
"Az organizált állam másik típusa a részvénytársasági állam. Ami a politikai államban a terror, az itt a korrupció. A politikai állam ősképe a laktanya, a részvénytársaságié a bordély. Itt aztán nem kell suttogni. Mindenki szónokolhat, amennyit csak akar. A politikai állam a közösséget védi, ami annyit jelent, hogy az destruálja. A részvénytársaság az egyént védi, vagyis az egyént destruálja. Újabb időben jaj annak, akit megvédenek. Nincs itt semmi, ami ne lenne megvehető vagy eladható. A részvénytársaságban egy idő múltán olyan zsivaj lesz, hogy az embernek szanatóriumba kell vonulnia. A legfontosabb hely az adóhivatal. A közigazgatást csak hajszál választja el a zsibvásártól. Huzamos ideig ezt egyetlen nép sem bírja ki, és fáradalmait a politikai terrorállamban piheni ki. Sokan azt mondják, hogy a fegyház kellemesebb, mint a bordély. A magánélet és a közélet között nagy különbség nincs, mindenki állandó hajszában van. Az emberek egymáshoz való viszonyát a konkurencia szabja meg. Mivel minden megvásárolható, a politikai befolyás is az. Az ember ebben a társadalomban elveszti individuális jellegét és gazdasági funkcióvá lesz. Ez az állam minden esetben köztársasági, éspedig demokratikus. A demokrácia azt jelenti, hogy minél több pénze van valakinek, annál szemtelenebb.
A hivatali államot (office state) a történet aránylag ritkán valósította meg teljesen, mintha ezt a kiváltságot a huszadik század számára tartotta volna fenn. Peruban, pontosan nem tudni mennyi ideig, Kínában és Japánban bizonyos császárok alatt, Bizáncban már Jusztiniánusz után csaknem Konstantinápoly elestéig, a cári államban csaknem folyamatosan az ember ennek az államnak többé-kevésbé realizált alakját láthatja. A teljes megvalósulást akadályozta a társadalomban még aránylag sok életszerű elem, amely a demoralizáló aktivitást irritálta. Mr. Thorndyke azt mondja, hogy a társadalmat azokban az időkben a vallásos-metafizikai eszmék még annyira telítették, hogy a közösségen a romlásnak ez a fajtája nem fogott. Csak a modern korban lehetett chance-a hivatal-államnak, amikor az állam kialakulását az értelemnek az az egyre fokozódó elhomályosodása előzte meg, amelyet később hivatalosan felvilágosodásnak neveztek. A hivatal-állam csak a racionalizmustól, vagyis a szcientifizmustól megrontott gondolkodás nyomán valósulhatott meg. A felvilágosodás intellektuális és morális demoralizáló hatásán kívül a macchiavellista állam eszeveszett terrorja és a politikai klerikalizmus által teremtett sűrű hazugságszövevény után a társadalomban a csömörnek és a tiltakozásnak és az utálatnak az az állapota vált uralkodóvá, amely a közösséget rendesen elárasztja, amikor elhatározza, hogy „jöjjön bármi, csak ez ne", és amely állapot a történetben a legsúlyosabb ballépéseket meg szokta előzni. A hivatal-állam a moralitástól és értelmétől megfosztott társadalom kétségbeeséséből bontakozott ki. Ezt az állapotot egyébként nihilizmusnak is hívják.
<!-- [if gte mso 9]>
