- XI:Pius pápa : QUADRAGESIMO ANNO kezdetű enciklikája (1931)
A korlátlan szabadverseny következménye:
a helyébe lépő gazdasági hatalom
- a) Hatalmi összjáték és hatalmi harc
- Korunknak mindennél inkább szembeötlő jelensége és jellegzetessége, hogy nem csupán anyagi eszközök, hanem mérhetetlenül nagy hatalom és despotikus gazdasági mindenhatóság halmozódik fel néhány ember kezében, akik többnyire nem is tulajdonosai, hanem csak kezelői és működtetői a rájuk bízott vagyontömegnek, amely fölött korlátlan teljhatalommal rendelkeznek.
- Ezt a hatalmat azok tudják a legkíméletlenebbül gyakorolni, akik a pénztőkét birtokolják és uralják, mert így fennhatóságuk alatt vannak a kamatok, uralják a hiteléletet, ennek következtében az egész gazdaság vérkeringését ellenőrzik, és olyannyira ők vezérelik a gazdaságnak ezt az éltető elemét, hogy akaratuk ellenére senki még csak lélegzethez sem juthat.
- Ez a gazdasági hatalom- és erőkoncentrálódás, a modern gazdaságnak mintegy lényegi jegye, olyan gyümölcs, amelyet a gazdasági verseny korlátlan szabadsága termett, saját természetének megfelelően: ez a szabadság csak a legerősebbeket hagyja meg az élők sorában, és ez gyakran egyértelműen azokat jelenti, akik mindannyiuk közül a legkegyetlenebbül küzdenek, akik a legkevesebbet sem foglalkoznak a lelkiismeretükkel.
- A gazdasági hatalom- és erőkoncentráció aztán visszahatásként újabb harcot szül, mégpedig háromféle harcot: harc folyik először is magáért a gazdasági hatalomért; éles küzdelem alakul ki az állami hatalom kézre kerítéséért, hogy az állam erejét és hatalmát is be lehessen vetni a gazdasági érdekcsoportok oldalán; végül harc folyik az államok között, részint hogy az egyes országok politikai erejüket is saját polgáraik gazdasági érdekeinek - és bármiféle gazdasági érdekeinek - előtérbe helyezésére használhassák, részint pedig azzal a céllal, hogy gazdasági erejük latba vetésével döntsék el az országok közötti konfliktusokat.
- b) A gyászos következmények
- Ezek tehát az individualizmus szellemének végső következményei a gazdaságban, Tisztelendő Testvérek, szeretett gyermekeink! Ezt látjátok, ezt fájlaljátok magatok is: az erő szabadvcrsenye önmagát falta föl, a szabad piac helyére a gazdasági hatalom lépett, a profithajszát fékevesztett hatalomvágy követte, és a gazdaság világa egészében félelmetesen keménnyé, könyörtelenné, erőszakossá lett. Ehhez jönnek még az államhatalom meg a gazdaság feladatainak és illetékességi körének keveredéséből, tisztátalan egybevegyüléséből eredő hatalmas károk; ilyen, a legjelentősebbek közül, az állami tekintély elvetése, holott ennek minden pártos törekvéstől mentesen, egyedül a közjóra és az igazságosságra figyelve királynőként és legfőbb bíróként a magasban kellene trónolnia, - most mégis az emberek ösztöneinek és vágyainak kiszolgáltatott rabszolganő, árucikk. Ami pedig a nemzetek közötti harcot illeti, nos, ebből az egyetlen forrásból kétágú folyam tört a felszínre: az egyik a nacionalizmus, avagy a gazdasági „imperializmus” folyója, a másik meg az éppoly átkos halálfolyam, a nemzetközi finánctőke, avagy „nemzetközi imperializmus”, melynek jelszava ez: „Ott a haza, ahol a jólét.”
(forrás: https://web.archive.org/web/20100902073658/http://ocipe.hu/_KatSzoc/qa1.htm#T54)
