Keszeg Vilmos: Hiedelmek, narratívumok, stratégiák. Egyetemi jegyzet (NEJ, 8.)

A JÓSLÁS ÉS TECHNIKÁI. 102–146.

(részlet)

1. A jóslás, a tudakozódás akkor válik aktuálissá és fontossá, amikor valamilyen oknál
fogva az egyén elveszíti a kapcsolatot a jövővel (egy helyzet/állapot alakulása, kimenetele,
egy bizonyos helyzetben alkalmazható viselkedési stratégia) vagy a múlttal (egy betegség,
valamilyen kár oka, személy vagy tárgy eltűnése). A helyzet válsághelyzetnek nevezhető,
amelyben gondot okoz a jelenbeli állapotok okának ismeretlen volta, a perspektívák, a
cselekvés- és viselkedésmódok hiánya, akárcsak a cselekvési alternatívák nagy száma. A
jóslás, a tudakozódás az idősíkok, az események különböző időben lezajló szegmenseinek
összekapcsolása. A jóslás, a tudakozódás a jelen, egy adott helyzet, a mindennapi élet fölé
emelkedés, a múlt vagy a jövő eseményeinek jelenben történő számbavétele, a jelenben
elvégzett cselekvések múltbeli történésekkel vagy a jövőben elérendő állapottal való
legitimálása. Mint ilyen, a jóslás az idő kezelésének, manipulálásának rítusa, az idő és az események integritását helyreállító, a múlt, a jelen és a jövő közötti feszültségeket feloldó rítus. A jóslás, a tudakozódás az időhöz való tudatos viszonyulása, az idő döntésekkel és cselekvésekkel való előkészítése, irányítása, szabályozása, a múlt és a jövő jelenben történő birtokbavétele.

2. A jóslás, a tudakozódás az időről való tudás speciális technikákkal történő előállítása. A jósló és a tudakozódó rítusok kognitív kontextusát a következő meggyőződések képezik: az események között ok-okozati viszonyok érvényesülnek, az események szukcesszív vagy párhuzamos, analóg viszonyban vannak egymással. Azaz, az események vagy befolyásolják az okság elve alapján vagy – a párhuzamosság, az analógia elve alapján – reprezentálják egymást.

A jóslás mint rítus a következő strukturális elemekből épül fel: egy problematikus helyzet, a problémák és a kérdések azonosítása; a tudakozódó rítus végrehajtása; a problematikus helyzet és egy narratív reprezentáció egymásnak való megfeleltetése.

3. A jóslás a jelen korrekciója, a reménykeltés rítusa. A jóslás a jelenben elvégzett rítus, amely a jelen megváltoztatására irányul. Transzparenssé tesz egy helyzetet, feltárja előzményeit és távlatait, megingatja, kikezdi státusát, megszüntetését, megváltoztatását, alakítását kísérli meg. A realitással szemben ellenrealitást, a jelen alternatíváját állítja elő. Felkészít a bekövetkező események elviselésére.

4. A jósló, tudakozódó egyén olyan specialista, aki jeleket (álom, testállapot, környezeti tényezők, atipikus helyzetek) értelmez, transzcendens lényekkel (halottak, démonok, mitikus lények) kommunikál, az individuális sorsra, a múlt, a jelen és jövő összefüggésére vonatkozó reprezentációkat, jóslásnarratívumokat állít elő, a múlt, a jelen és a jövő között mediál. A jós sajátos szerepe a következőképpen szerveződik: kivonja magát az érvényben lévő társadalmi kapcsolatokból, sajátos szerepben reszocializálja magát, sajáto szolgáltatást nyújt a hozzá fordulóknak, nincs legitim pozíciója, gyakran atipikus testi jegyekkel, képességekkel rendelkezik, környezetét sajátos tárgyakból, sajátos módon szervezi.