33. Miként a papírpénz az ezüst helyeit, úgy forog a világban a való tisztelet és való barátság helyett annak külső nyilvánítása, lehetőleg természetesen
utánzott arcjátéka. Különben kérdés, hogy igazi tiszteletet megérdemlő ember egyáltalán van-e?
Minden esetre többre becsülöm egy becsületes kutyának a farcsóválását, mint száz efféle barátságot mímelő arcjátékot.
....
„Távolság és hosszú távollét minden barátságnak kárára van, bármily kelletlenül valljuk is be. Az emberek ugyanis, még legkedvesebb barátaink is, ha sokáig nem látjuk őket, évek multán lassanként el vont fogalmakká asznak, miáltal részvétünk irányukban mindinkább pusztán értelmivé, sőt hagyományszerűvé válik. Eleven és mély érzésünk csak azokat illeti, kik szemünk előtt vannak, — legyenek azok bár csupán kedves állataink. Ennyire érzékekhez tapadó az emberi természet.
Itt is beigazolódik Goethe szava: „Die Gegemvarl isi eine machtige Göttin.” (Hatalmas Istennő a jelen. Tasso IV. fölvonás, 4. jel.) ….. A barát őszintének vallja magát, az ellenség pedig az is. Becsmérlésüket használjuk fel önismereteünkre, mint valami keserű orvosságot.”
Igen, a Schopenhauer szónak mint vezetéknévnek van konkrét jelentése, amely a német nyelvből származik, és egy régi, két részből álló foglalkozásnév.
Bár ma szinte mindenkinek a híres Arthur Schopenhauer német filozófus jut eszébe a szóról, a név eredeti etimológiai jelentése a középkori észak-német (alnémet) nyelvjárásokra vezethető vissza.
A név nyelvi összetétele
A név két német szóból tevődik össze:
Schopen / Schoppen: Ez a rész az alnémet schōpe vagy schoppe szóból ered, amelynek jelentése merőkanál, lapát, dézsa, vagy átvitt értelemben (a tájegységtől függően) juhkarám, esetleg pajta.
Hauer: Ez a német hauen (vágni, faragni, vésni) igéből származik, jelentése vágó, faragó, készítő (mint például a Holzhauer szónál, ami fakitermelőt jelent).
Mit jelentett a Schopenhauer név az ősöknek?
A név kutatói szerint a névnek két fő eredete és jelentése létezik:
Foglalkozásnév (a legvalószínűbb): Olyan mesterembert jelölt, aki fakanalakat, merőkanalakat, fadézsákat, faeszközöket vagy lapátokat faragott (szó szerint: „merőkanál-faragó”).
Hely- vagy mezőgazdasági eredet: Egyes észak-német területeken olyan juhpásztort vagy gazdát is jelenthetett, aki a juhkarámok (Schoppen) körüli földeken dolgozott, esetleg bozótirtást végzett.
A modern mindennapokban a szónak nincs önálló jelentése a németben, kizárólag családnévként használato
*******************
The Russian horn orchestra flourished as a distinct music genre in 18th and 19th century Russia. It was a coordinated performance using hunting horns known as Rozhoks, each of which could produce only one specific sound...
The orchestra was also mentioned by the German philosopher Arthur Schopenhauer in Parerga and Paralipomena (1851).[5] He also uses the metaphor of the Russian horn orchestra, apparently known in his era in Western Europe, too, to illuminate his philosophical thoughts. According to Schopenhauer, the mediocre man is like such a horn and it is because of his inferiority that he seeks solace in social companionship. (wikipedia)
"Az embert társas lénnyé leginkább az teszi, hogy képtelen a magányt és ebben önmagát elviselni. Belső üressége és az unalom hajtja társaságba, űzi idegenbe, utazásra. Elméje a rugalmasság híján tunya, hogy tevékenységre serkentse, a borhoz folyamodik, ezúton válnak aztán sokan iszákosokká. Ezért szükségük van állandó külső izgalomra éspedig a legerősebbre, amelyet csak hozzájuk hasonló lények nyújthatnak. Ennek híján lelkük saját súlyuk alatt összeroskad és nyomasztó tespedésbe borul.
A legtöbb egyén az emberiség eszméjének csupán csekély töredéke, miért is mások részéről sok kiegészítésre szorul, hogy félig-meddig teljes emberi öntudatra tegyen szert. Aki azonban egész ember, az már egymagában is egység és nem töredék, tehát beéri önmagával. Ily értelemben a közönséges társaságot az olyan orosz tülök-zenéhez hasonlíthatjuk, melyben minden tülöknek csupán egy hangja van és zene csupán valamennyinek pontos összehangzása állal keletkezhetik. Mert a legtöbb ember szelleme ilyen egyhangú tülök.
A legtöbbjén meglátszik, hogy egyetlen gondolata van csupán és képtelen egyebet gondolni ennél az egynél. Ebből megérthetni, nem csak hogy miért oly unalmasak az emberek, hanem hogy mért annyira társas lények és mért járnak legszívesebben csordában, „the gregariousness of mankind”azonképpen a társasösztön nem alapszik a társaság iránt érzett közvetlen szereteten, hanem a magánytól való félelmen. Nem annyira a mások bájos, boldogító társaságát keressük, mint inkább az egyedüllét sivár társágától és öntudatunk egyhangúságától szökünk. Ezért aztán beérjük a hitvány társasággal is és eltűrjük szükségképpeni járuléka gyanánt minden terhes kény szerűségeit.
Ha azonban legyőztük a magánytól való idegenkedésünket és edzéssel megszoktuk kezdetben elijesztő, közvetlen benyomásait, akkor állandóan kellemesen érezhetjük magunkat a magányban és nem áhítjuk a társaságot.
Mert a társaság nem egyenes szükségletünk és a magánynak jótékony tulajdonságait lassanként megszokjuk.
(az emberiségnek nyájba tömörülése).
Minden egyesnek tűrhetetlenné válik a saját lényének sivár egyhangúsága - „omnis stultiíia laborat faslidio sui” (minden ostoba szenved a maga utálásától), csak együtt számítanak valamit, mint az említett tülkösök. A szellemes ember azonban hasonló az olyan művészhez, aki egymaga játssza végig a koncertjét. A zongorához is hasonlíthatók, mely egymagában valóságos kis zenekar. Ö is egész kis világ és amit a többiek csak összeműködve mulathatnak fel, azt ő egységes tudatban fejezi ki. Miként a zongora, úgy ö is nem része a szimfóniának, hanem szóló-játékra, az egyedüllétre alkalmas: ha másokkal kell összeműködnie, csak mint főhang szerepelhet, melyhez kíséret járul, akár ír zongora, vagy mint ami megadja a hangot az énekhez, akár a zongora. Aki pedig szereti a társaságot, jól teszi ha a hiányzó minőséget a mennyiséggel igyekszik pótolni.
Egyetlen elmés ember elegendő társaság, a közönséges fajtából azonban jó, ha sok van, mert a változatosságból és az összhangzásból mégiscsak kikerül valami, mint az említett tülkös-muzsikából-. az ég pedig adjon nekik hozzá türelmet. Az emberek eme belső üressége és szegénysége magyarázza meg ,azt a körülményt, hogy a jobb érzésű emberek valamely nemes, eszményi célért egye sülnek, annak rendszerint az lesz a vége, hogy az emberi salak, mely végtelen sokaságával mindent elborít, mint a féreg, és mindig kész bármit, válogatás nélkül megragadni, hogy unalmán vagy más körülmények közölt szükségén segítsen, oda is befurakodik és az egész dolgot vagy megsemmisíti, vagy az rendeli célzatnak éppen az ellenkezőjévé változtatja. Egyébiránt a társasélet az emberek szellemi melegedésének is tekinthetjük, amint az a nagy hidegben összebújással történik. De akinek magának nagy a szellemi melege, nem szorul ilyen csoportosulásra."
Konfucius tanítása szerint Szíjjártó Péter egy anti Jun Zi, azaz az erényes és igazi úriember contrariusa.
latin: Contrarius (alicui): Valakivel ellentétes vagy ellenkező tulajdonságú.
Jun Zi (kínaiul: 君子, pinjin átírásban: jūn zǐ, magyaros ejtésben: csün ce):„nemes embert” vagy „erkölcsileg kiváló embert” jelent a konfucianizmusban.
A Jun Zi nem a kínai kommunista párt találmánya hanem egy ősi kifejezés valamire amihez a kommunizmus eszméjének viszonya oppositus (alicuius) azaz teljes ellentéte.
Koordináta-rendszerben ábrázolva Szíjjértó Péter munkásságát és etikáját azon az oldalon és görbén kell keresnünk, ahol a Jun Zi-nek negatív maximuma van.
Konfucius tanítása arról, hogyan legyünk úriemberek
"A Jun Zi (君子) egy ősi kínai kifejezés, amely olyan erényes ember leírása, aki örökké arra törekszik, hogy az erénye és erkölcse révén tökéletesítse a jellemét; vagyis egy úriember leírása.
„Egy igazi úriembernek rendelkeznie kell a Jun Zi (君子) tulajdonságaival, amelyek a következők:
kevesebbet beszélni és többet tenni, mindig segíteni a rászorulókon, valamint bátran felismerni és kijavítani a hibáinkat” – mondta Mr. William Li, a Shen Yun vezető táncosa egy interjúban. A Shen Yun, egy New York-i székhelyű, neves előadóművészeti társulat célja, hogy felelevenítse az ötezer éves hagyományos kínai kultúrát, amely a kulturális forradalom során kis híján elveszett.
A Jun Zi fontos fogalom a hagyományos kínai kultúrában. Ez a konfucianizmus egyik alapfogalma, egy olyan filozofikus gondolat, amely a kínai történelem során Kína-szerte meghatározó maradt.
Konfuciusz egy kínai filozófus és tanító volt i. e. 551-479 között. Ő alapította meg a konfucianizmust, és általában a kínai bölcsek egyik példaképének tartják.
Könyve, a Konfuciusz analektusai bővelkedik bölcsességekben, amelyeket a tudós és a követői közötti történelmi párbeszédeken keresztül mutat be miközben körbeutazták az isteni földet (神州, Shen Zhou, Kína egyik ősi neve). A szöveg kifejezetten leírja, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy Jun Zi, és hogyan lehet elérni ezt a státuszt.
A Jun Zi-ről szóló alábbi idézetek Konfuciusz analektusai című könyvéből rávilágítanak a hagyományos kínai gondolkodásra és erkölcsi értékekre:
„Jun Zi keményen dolgozik azon, hogy spirituálisan megemelkedjen, ahelyett, hogy az önérdeket követné.”
„Nem aggódik amiatt, hogy szegény. A társadalom erkölcsének hanyatlása az egyetlen gondja.”
„Jun Zi három tendenciától óvakodik: Fiatalkorában, mielőtt fizikailag éretté válna, távol tartja a kéjvágyat. Amikor már érett és fizikai erővel rendelkezik, akkor tartózkodik a harctól és a vakmerőségtől. Idős korában óvakodik a kapzsiságtól”
Amikor egyik követője megkérdezte tőle, hogyan lehet valaki Jun Zi, Konfuciusz így válaszolt: „Az aki cselekszik, mielőtt beszélne róla, az egy Jun Zi.”
Amikor egy másik követője ugyanezt a kérdést tette fel, Konfuciusz így válaszolt neki: „Jun Zi nem aggódik és nem fél. Mivel ő egyenes, nincs mitől félnie vagy aggódnia.”
„Jun Zi nem törekszik a kielégítő étkezésre vagy az élet kényelmére. Keményen dolgozik, amikor tesz valamit, és gondosan megválogatja a szavait, amikor beszél.”
„Az erkölcsöt (道義 dao yi) alapvető jellemvonásnak tekintve, komolyan gyakorolja azt; alázatos szavakkal fejezi ki magát, mindent megtesz, hogy ezt elérje – ez egy igazi Jun Zi.”
„Aki csak a saját alkalmatlanságától fél, és nem törekszik mások elismerésére, az egy Jun Zi.”
Arthur Schopenhauer a pesszimizmus filozófusaként” vonult be a köztudatba, mivel a világunkat, s abban életünket egy rossz tréfának tartotta.
Schopenhauer 17 éves volt amikor az apja öngyilkos lett és mire Le Havre-ban befejezte a gimnáziumot, végelegesen megromlott anyjával való kapcsolata, annak élénk társasági és szerelmi viszonyai miatt (több f@szt fogott mintt kilincset, ahogy Black úr mondaná..). Egy szó mint száz , mondjuk ki kendőzetlen őszinteséggel, hogy az apját gyászoló kamaszkorú Schopenhauert egy elfajult veszekedés után a saját anyja egyszerűen lelökte a lépcsőn. Sanszos, hogy ez az eset erős fundamentuma lettt későbbi nőgyűlöletének.
Schopenhauer építi be elsőként a nyugati filozófiába a buddhista gondolatokat, a Védák és Upanisádok etikai tanulságait, a keresztény megváltáseszme helyett önmagunk feladását, a semmiben való feloldódást, a teljes megnyugvást hírdeti.
31 éves koráig kömyvet ír "A halálról", "A becsületről és a párbajról", "Az akarat szabadságáról", "A nemi szerelem metaphysikájáról", "A zene esztétikájáról" és hoppá, 31 éves koráig megírja "Életbölcsesség, Aforizmák" című értekezését is.
És akkor ezen hosszú szöktetés után beívelném a labdát a kapu elé, azaz rá is térnék a lényegre, ennek a műnek 8. oldalán a következőket írja:
"Már Metrodorus, Epikuros első tanítványa ezt irta egy fejezete elé :
Majorem esse causam ad felicitatem eam, quae est ex nobis, ea quae ex oritur.
Fontosabb boldogságunkra az, ami önmagunkból való, mint ami a dolgokból ered. — (V. ö. Clemens Alex. Strom. II. 21. 362. 1. op. polem. würzburgi kiadás.)
Mert az ember jólétére nyilván az a fődolog, ami benne magában rejlik. Közvetellenül ebből fakad ugyanis belső, kellemes vagy kellemetlen közérzése, mint érzésének, akaratának és gondolkodásának az eredménye. Minden kívülfekvő dolog ellenben csupán közvetett hatással van rá.
Ezért illetnek ugyanazok a külső események vagy viszonyok mindenkit más és más módon, ezért él mindenki egyenlő környezetben és mégis más és más világban. Az embernek csupán saját képzeteivel, érzéseivel és akarati tényeivel van közvetetlenül dolga, a külső dolgoknak csak annyiban van rá hatásuk, hogy azokat előidézik.
Hogy milyen az a világ, amelyben élünk, az az elménk különbözőségétől függ:ehhez képest lesz világunk szegény, léha és lapos, vagy pedig gazdag, érdekes és jelentős."
„Az igaz ember hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10, 38-39)
***************************
AI Overview: Stroke utáni rehabilitáció kalimba hangszerrel
"A kalimba kiváló eszköz a stroke utáni rehabilitációban: a lágy hangok javítják a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt és a neuroplaszticitást. A hüvelykujjakkal történő ritmikus pengetés és a dallamok megalkotása serkenti az agy kéttekervényeit, miközben oldja a szorongást. [1, 2]
Hogyan építse be a kalimbát a rehabilitációba?
Ujjak mobilizálása: Kezdje a hüvelykujjak nyújtásával. Használja a kalimba fémlapjait (nyelveit) a finom fogó- és nyomógyakorlatokhoz.
Kognitív tréning: Koncentráljon a hangmagasságok megkülönböztetésére, amely segíti a beszédközpont (afázia) regenerálódását.
Hangulatjavítás: A zenehallgatás és a hangszeren való játék bizonyítottan csökkenti a stroke utáni depressziót.
Gyakorlatok felépítése: Tanulja meg a hangszer alapjait a Muziker útmutató segítségével, majd építsen be rövid, napi 10-15 perces pengetési blokkokat. [1, 2, 3, 4, 5]"
"...De nem, csak csendre van szükségem mert oly sokat beszéltem, túl sokat, eljött a hallgatás ideje, összegyűjteni a gondolataimat vidámakat, szomorúkat, édeseket, keserűket, hiszen mindenkinek oly sok van belőle.
Igazi barátok, néhány, egy? tudják hogyan kell hallgatni a csendet, tudják hogyan kell várni, megérteni.
Ki annyi szót kapott már tőlem, és nem vágyik többre, annak, mint nekem, éppúgy csendre van szüksége."
Alda Merini: Quelle come me.. / Az olyanok mint én
Az olyanok mint én álmokat ajándékoznak, még akkor is ha anélkül maradnak.
Az olyanok mint én a lelküket adják, mert a lélek önmagában olyan mint egy csepp víz a sivatagban.
Az olyanok mint én kezüket nyújtják, hogy másokat felsegítsenek, vállalva annak veszélyétt, hogy maguk is elessenek.
Az olyanok mint én előre néznek, még akkor is ha szívük mindig néhány lépéssel hátra marad.
Az olyanok mint én keresik a létezés értelmét és mikor meglelik azt, megpróbálják megtanítani azokat, akik csak tengődnek az életben.
Az olyanok mint én mikor szeretnek, örökre szeretnek, ha megszűnnek szeretni, teszik azt csak azért, mert a lét apró darabkái védtelenül fekszenek az élet kezében.
Az olyanok mint én követnek egy álmot, hogy olyannak szeressék őket amilyenek, és nem olyannak amilyennek szeretnék, hogy legyenek.
Az olyanok mint én beutazzák a világot olyan értékeket keresve, melyek immár a lélek feledésébe merültek.
Az olyanok mint én szeretnének megváltozni, de ehhez újjá kellene születniök.
Az olyanok mint én csendben kiáltanak, hogy hangjuk ne vegyüljön bele a könnyeikbe.
Az olyanoknak mint én mindig sikerül összetörnöd a szívét, mert tudod, hogy elfognak engedni, anélkül, hogy bármit is kérnének tőled.
Az olyanok mint én túlságosan szeretnek, tudván, hogy cserébe csak apró morzsákat fognak kapni.
Az olyanok mint én ebből a kevésből táplálkoznak és sajnos erre alapozzák létüket.
Az olyanok mint én észrevéletlenek maradnak, de ők az egyetlenek akik téged igazán szeretni fognak.
Az olyanokat mint én életed őszén vissza fogod sírni mindazért amit adhattak volna de te nem engedted…
