154 év legmelegebb nyara után mindenkinek napnál világosabb, "Elk*rtuk" a gesem bencsolást is...

Az Alföldiek magánkérelme az lenne, hogy globális gesem bencsolás-ban kellene gondolkodni mert baj van, baj lesz.

CÍMSZÓ: Bencsolás

SZÓCIKK: Bencsolás, a jiddis bentschen igéből képzett főnév, amely áldásmondást jelent. A jiddis német szó a latin benedictióból alakult. Olykor áldani jelentéssel is használják. Ha a rabbi hívét, vagy az apa gyermekeit megáldja, akkor jiddis-németül azt mondják: er hat ihn gebentscht. Legáltalánosabban az étkezés után mondott imát nevezik B.-lásnak. De ezzel a szóval említik még a harmatért (tal) és az esőért (gesem) való templomi könyörgést is (Tal-bentschen, gesem-bentschen),..(forrás:Magyar Zsidó Lexikon)

***********************************

 A rabbi válaszol / Ima az éltető esőért (zsido.com)

részlet

"Mikor kell az eső?

Mivel eredendően ez Izrael földjére vonatkozó kérés (Sulchán áruch RSZ 117:1.), a Talmud (Táánit 2a.) lefekteti, hogy télen kérjük az esőt, amikor ott szükség van rá. Nyáron ezért nem is kérjük az esőt és nem is dicsérjük Istent az esőhozással. (????)  A téli időszak Szukkottól Peszáchig, a nyári Peszáchtól Szukkotig tart.

Bölcseink azt mondják (Ros hásáná 16a., Táánit uo. RáSI vöédi), hogy Szukkot első napján ítélkezik Isten arról, hogy mennyi eső legyen abban az évben, ám mivel nem szeretnénk a szukkoti sátorban megázni, az eső említését az áldások között Smini áceretre halasztjuk (Táánit uo.).  Az eső kérésével azonban megvárjuk, hogy a zarándokünnepre Jeruzsálembe érkezők is hazatérhessenek az esőzések előtt (Táánit 10a.) – bár a Szentély már rég nem áll, a mai napig is sokan megőrizték azt a szokást, hogy felkeresik ilyenkor a Siratófalat (SÁ RSZ uo.). Smini áceret napján külön imát, ún. gesem bencsolást mondunk az esőért (Sámuel imája 364–365. oldal). Ha valaki nyáron véletlenül esőt kért, annak újra kell imádkoznia az Ámidát (SÁ RSZ 114:5., 117:3.), míg, ha valaki télen nem kért esőt a 9. áldásban, akkor a 16. áldásban pótolhatja, és csak akkor kell előről mondania, ha ott is kihagyta és már befejezte az imát (uo. 5.).

Eső-ima Izraelen kívül

A Talmud megemlíti (Táánit 10a.), hogy Babilonia éghajlata eltér Izraelétől, és ilyenkor nincs szükségük esőre. Ezért ott az őszi napfordulótól számított 60. napon (december 4-én, ill. szökőévben 5-én este) kezdik kérni az esőt (A Sulchán áruch kivonata 19:5.). Ezt a szokást alkalmazzák minden Izraelen kívüli közösségben. A ROS (Rábenu Áser – Spanyolország 1250–1327) rámutatott arra, hogy nem logikus olyan helyeken is Babilonia szerint kérni az esőt, ahol pl. már az ősz elején szükség lenne rá (idézi a fia a Tur, OC 117:[1.]). Pl. Provance-ról feljegyezték, hogy ott valójában már korábban, izraeli szokás szerint szokták kérni az esőt (Tur uo.). Ez azonban nem az elfogadott vélemény, mégpedig a talmudi elv alapján (Jövámot 13b.), miszerint nem daraboljuk szét az Izraelen kívüli, „külföldi” közösségeket (águdot águ­dot), hanem egy egységnek
kezeljük őket. Ráadásul az Ámi­dában megfogalmazott kéré­sek nem véletlenül vannak töb­bes­szám­ban: ezek közösségi imák (Bráchot 30a.). [A közösségi ima má­sik formája, hogy a zsinagógába gyűlve imádkozunk min­jen­nel (uo. 6a.).] Ebben a kérdésben sem külön-külön kérjük az esőt, hanem egy nagy közösségként. Ha valahol valakinek et­től eltérő időben van szüksége eső­re, az a magánkérelmeknek fenntartott 16. áldásban kiegészítheti ezzel a kéréssel az imát (SÁ RSZ 117:1.)." (forrás:https://zsido.com/fejezetek/ima-az-elteto-esoert/)