16 vagy 17 éves korunkban Esztergomban egy cigány asszony azt jósolta neked, hogy majd fiatalon fogsz meghalni, bennégsz egy autóban...

Most 61 évesen az 5. emeleten fekszel a kórházban magatehetetlenül és nem ismersz meg talán már senkit....

Ez azért jobb. A cigány asszony ha tudta volna mi a hexán, akkor sem jósolta volna azt hogy hexánnal fogsz dolgozni egy gyárban és rámegy a májad, az életed meg majd másra megy el, jól, rosszul, nagyon sok bánattal és örömmel is (láttam a gyerekeidet és az unokáidat néhány napja fényképen).

Az is eszembe jutott tegnap a telefonhívás után, mikor gyerekek voltunk és télen a Tisza árterében a magas gátról lecsúsztunk, egy szánkóval hárman, a nővéred ült elől, ő ugrott le legelőször, én rögtön utána mert leghátul ültem és láttam, hogy nem fogunk a két kubikgödör közt átmenni... Láttam ahogy beszakad alattad a jég és elmerülsz.

A nagynénénk háza kilométerekre volt, az arcod már kék volt a hidegtől mire a fűtött szobába értünk veled...

Ne add fel!

A nővéred sem adta fel, mindent megpróbált amit 20 évvel ezelőtt meg lehetett próbálni mellrákkal...

"A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire fölhozom, össze is töröm."-írta Petőfi.

Hozd fel azt a gyöngyöt onnan ahol most vagy, mint akkor a jeges víz alól, vagy mint gyerekkorunkban mikor együtt merültünk 15 láb mélyre azokért a csodálatos kagylókért a kristálytiszta tengerbe!

És ha nem megy, hát engedd el, majd találkozunk a nagy kékségben, egymással, mindenkivel aki már elmerült benne és ott vár...